A szoptatás alapjai:

Túlélési kézikönyv újdonsült édesanyák számára

Az osztályos nővérke minden szoptatási tippje hajlamos egyszerre köddé válni, amikor egyedül kell megoldania a helyzetet. Íme egy összefoglaló a legnépszerűbb szoptatási pozíciókról:

Bölcsőtartás
Tartsa a kisbabáját a karhajlatában úgy, hogy a feje és a teste Ön felé legyen fordítva. Néhány anyukának könnyebb úgy, ha egy párnát is a kicsi alá helyez.

Hónalj alatti tartás
Ülő helyzetben tegye a hóna alá a gyermekét úgy, hogy a lába az Ön háta felé nézzen, a fejét pedig tartsa meg a tenyerében.

Egymás mellett fekve
Ez a testhelyzet különösen ajánlott a császármetszésen átesett édesanyák számára, hiszen így anélkül szoptatható a kicsi, hogy ránehezedne az anyuka hasára. Feküdjön az oldalára, és fektesse a kisbabáját maga mellé úgy, hogy Ön felé legyen fordulva.

Mellre helyezés
Úgy tűnhet, hogy a baba helyes szájtartása és a megfelelő vákuumképzés a kulcs a szoptatás világához. Íme néhány tipp, hogy hogyan foghat hozzá:

 

• A teljes mellet kínálja fel, ne csak a mellbimbót
• Emelje fel a kicsit a melléhez, ne csak lehajoljon hozzá
• A sikeres mellre helyezés esetén a mellbimbó és a bimbóudvar nagy része nem látható
• Figyeljen, ahogyan a gyermeke minden nyelés után tart egy kis szünetet
• Először kicsit érzékeny lehet a mell, de a szoptatásnak fájdalommentesnek kell lennie

Ha úgy érzi, hallja vagy látja, hogy a baba mellre helyezése nem sikerült megfelelően, óvatosan helyezze az egyik ujját a kicsi szájának sarkába, és vegye le a mellről, amikor látja, hogy kinyitotta a száját. Ha ezt időben megteszi, megakadályozhatja a mellbimbó sérülését.

 

Tejadó reflex
A tejadó reflex csodája az egész szoptatás titka. A szopó mozgás hatására felszabadul egy oxitocin nevű hormon az Ön testében. Ennek a boldogsághormonként is ismert anyagnak az egyik feladata a tejmirigyek összehúzódásának és a tej leadásának beindítása. Számos nő ilyenkor – illetve a szopó mozgás lelassulásakor – enyhe húzó érzést tapasztal az emlőkben.

Az a legjobb, ha akkor szoptat, amikor a baba kéri – így fenntartható az anyatej egészséges mennyisége, és könnyebben rá tud hangolódni a kicsi szükségleteire. A kisbabák az első néhány hónapban általában naponta 8–12 alkalommal esznek, bár néhányuk gyakrabban vagy éppen naponta csak 6 alkalommal szopizik.*

Amint kialakított egy ritmust, nagy valószínűséggel azt fogja tapasztalni, hogy a gyakoriság és az időtartam is csökkenni kezd. Mindketten egyre ügyesebbé válnak, a kicsi pedig minden étkezés során egyre több tejet tud meginni. Egy apró figyelmeztetés: ne lepődjön meg nagyon, ha a kialakult mintázat hirtelen megváltozik. Sőt, igazából számítania kell rá. A növekedési ugrások, a szeparációs szorongás, a fogzás vagy egyszerűen a rutin módosulása mind teljesen hétköznapi ok arra, hogy a kicsi a megszokottnál többet vagy kevesebbet egyen.

A szoptatás világában is igaz, hogy kétszer ad, ki gyorsan ad. Ahogy a gyakori szoptatás nagyobb és stabilabb tejmennyiséget eredményez, ugyanez igaz mindkét mell felajánlására is. Ráadásul jó biztosíték arra az esetre, ha az egyik emlővel valami gond lenne. A mellek közötti váltás legideálisabb módja az, ha nyomon követi és váltogatja, hogy mikor melyiket kínálja elsőként. Hagyja, hogy a kisbabája kiürítse az egyiket, mielőtt felajánlja a másikat, és ne aggódjon túlzottan amiatt, ha a kicsi egy mellből jóllakik. Néhány kisbabának elegendő egy mell, mások pedig rendszeresen mindkettőt kiürítik.

A büfiztetés során a kisbabája megszabadulhat az evés alatt esetleg lenyelt levegőtől. Néhány édesanya a másik mell felajánlása előtt szereti megejteni, mások csak az etetés legvégén. Több módja is van:

 

1. Tartsa a kisbabáját a vállán, és gyengéden simogassa a hátát.

2. Ültesse a kicsit az ölébe, enyhén előre döntött helyzetben. Egyik kezével támassza meg az állát, a másikkal pedig gyengéden simogassa a hátát.

Ez a szoptatás nagy kérdése. Az igazság az, hogy nincs egyetlen helyes módja a szoptatásnak, és gyakran előfordul, hogy az édesanya úgy találja, nem érez rá a dologra, amikor pedig valójában teljesen jól csinálja. Az alábbiak például megnyugtató jelzések lehetnek arra, hogy jó úton jár:

 

• A szoptatások fájdalommentesek (egy kis érzékenység természetes)
• A kisbaba éber, és az elvártnak megfelelő ütemben növekszik
• A kicsi rendszeresen produkál nedves pelenkákat

Végezetül

Bátran kérjen tanácsot – még akkor is, ha látszólag minden jól megy. Egy szoptatási tanácsadó vagy csecsemőosztályos nővér minden esetleges aggodalmat eloszlathat, illetve segíthet konkrét megoldást találni a mellre helyezéssel vagy a testtartással kapcsolatban. 

 

Felhívjuk a figyelmét, hogy az itt megjelent cikkekben szereplő információk általános ajánlásként szolgálnak, és semmilyen módon nem helyettesítik a szakorvos tanácsait. Amennyiben Ön, a családja vagy a gyermeke valamilyen súlyos vagy állandósult tünettől vagy betegségtől szenved, vagy konkrét orvosi tanácsra van szüksége, forduljon szakemberhez. A Philips Avent nem vállal felelősséget a weboldalon megjelenő információk alkalmazásából eredő károkért.